Egyszerű játék, leginkább talán a sudokuhoz lehetne hasonlítani. Aki azt szereti, feltétlen próbálja ki ezt is, legalább annyira igényli az agyat és a rengeteg pálya miatt egyhamar nem érünk a végére.
Egyszerű játék, leginkább talán a sudokuhoz lehetne hasonlítani. Aki azt szereti, feltétlen próbálja ki ezt is, legalább annyira igényli az agyat és a rengeteg pálya miatt egyhamar nem érünk a végére.
Tulajdonképpen egy idegesítő memóriajátékkal van dolgunk. Egy négyzettel vagyunk, azzal kell kitalálnunk a labirintusból. A csavar az, hogy maga a labirintus nem látszódik, csak egy-egy részlete villan fel, amikor nekimegyünk. Pontosabban: ha sárga falnak megyünk neki, akkor a labirintus összes sárga része villan fel, ha kék falnak megyünk, akkor a kék részek, stb… Majd egy pillanat alatt el is tűnik és mi maradunk újra a sötétben. Hogy még frusztrálóbb legyen az élmény, minden falhoz koccanásunkat egy éles hang kíséri, ami szép lassan garantáltan kikezdi a saját, illetve a körülöttünk ülők idegrendszerét.
Egy kocka 3 oldalán elhelyezett színes négyzet-párokat kell összekötni egymással a megfelelő színnel. Tehát a kocka oldalain lévő két sárga négyzet között ki kell alakítanunk egy sárga négyzetekből álló utat. Ugyan így, a két piros négyzet között pirossá kell alakítanunk a négyzeteket, két kék négyzet között meg kékre. És persze amire figyelnünk kell, hogy ne csesszük el az addig kialakított összeköttetéseket.
Klasszikus gondolkodós-kirakós játék, faszán kitalált játékmenettel, rengeteg pályával.
Mármint nem olyan kifestős-rajzolgatós, de mindenképp a színeknek van benne szerepe, márpedig annak, hogy az egész pályát egyszínűvé alakítsuk. Ez most színtévesztőknek, színvakoknak talán kevésbé lesz szórakoztató!
Utolsó kommentek