Tulajdonképpen egy idegesítő memóriajátékkal van dolgunk. Egy négyzettel vagyunk, azzal kell kitalálnunk a labirintusból. A csavar az, hogy maga a labirintus nem látszódik, csak egy-egy részlete villan fel, amikor nekimegyünk. Pontosabban: ha sárga falnak megyünk neki, akkor a labirintus összes sárga része villan fel, ha kék falnak megyünk, akkor a kék részek, stb… Majd egy pillanat alatt el is tűnik és mi maradunk újra a sötétben. Hogy még frusztrálóbb legyen az élmény, minden falhoz koccanásunkat egy éles hang kíséri, ami szép lassan garantáltan kikezdi a saját, illetve a körülöttünk ülők idegrendszerét.
Ráadásul a pályák különösen precíz gonoszsággal vannak összerakva. A felvillanó falrészletek alapján egy pálya alatt többször is abba a naiv elképzelésbe ringathatjuk magunkat, hogy már látjuk a kivezető utat és már csak végig kell menni rajta, amikor is nekimegyünk egy rohadt négyzetnek és tudatosul bennünk, hogy teljesen el vagyunk tévedve. Szabadság!! *BIMM* krvaéletbemár.
Aztán valamikor az 5.-6. pálya magasságában, egyszer csak elpattant bennem valami. Mindenképp ki akartam akasztani a játékot, de kezdett egyre inkább motoszkálni bennem a szörnyű gyanú, hogy mi van, ha nincs is megoldása a pályának? Ezért aztán csaláshoz folyamodtam. Megnyitottam a Photoshopot és elkezdtem bemásolgatni a föl-föl villanó falakat. Meglepően hamar összeállt a pálya! Mondjuk valószínűleg Paintben is hamarabb meglett volna, mint élesben. A képet elnézve, egy sima labirintusként is megállná a helyét.
Hajrá!
Utolsó kommentek